Nyakunkon a Húsvét, ezért nyuszis- illetve locsolkodós mesékkel, versekkel igyekezünk ötleteket ajánlani. 

Bús Ilona: Húsvéti tojás:


husveti nyuszis szalveta narciszos vr 23301640 1
https://jatsszunk-egyutt.hu/husveti-mesek/

Kovács Klára: Nagy a munka!:


122971356 o
https://jatsszunk-egyutt.hu/husveti-mesek/

Igyártó Zita: Az erdő ajándéka:

https://jatsszunk-egyutt.hu/husveti-mesek/


74023
Kormos István: A nyulacska csengője

Hol volt, hol nem, volt egy nyulacska

Bundája szürke, négy lába fürge, két füle hosszú, kurta a farka.

Volt neki egy csöpp csengője, azzal járt sétálni erdőre.

Ha azt a csengőt megrázta, „csin-csin-csin” csengett az erdőn, csengett keresztbe, hosszába.

Egyszer a nyulacska sétálgatott, s hát! egy rét közepén elfáradott.

Ott állt egy kicsinyke almafa, a fűbe lefeküdt alatta, aludni egy kicsikét –

Almafa ágára felakasztotta „csin-csin-csin” csengettyűjét.

Aludt a nyulacska jó sokat – Fölébredt, héj, kutya mája!

Nem látott őkelme még olyat: megnőtt a kis fa nagyra, legalább hét araszra;

csengője ott csengett fenn magasan, hiába ugrált érte, nem érte el sehogyan.

Hosszúfül-kurtafark nyulacska néz, néz: „De magas a csengő!”

Aztán elpityerdül bánatosan, kéri a fát, kérleli, vékonyka hangja esengő:

„Fácska, te kedves, hallod-e? Pici csengőmet add ide, hogy egy vidámat csengessek, csengettyűszóra léphessek!”

De a fa így szól: „Nem adom! Csak hadd hintázzon ágamon!”

Hosszúfül-kurtafark koma keserves könnyeket hullat, s szalad négy fürge lábán, szalad a fa alól tova.

Egy fejszére talál, annak így kunyorál: „Fejszécske, kedves, vágd ki a fát! Ne sajnáld, kérlek, a komiszát! Nem adja vissza csengőmet, azt a csudásan csengőset, hogy egy vidámat csengessek, csengettyűszóra léphessek!”

A fejsze így szól: „Nem vágom! Felőlem a te csengettyűd hintázhat holtig az ágon!”

Hosszúfül-kurtafark koma keserves könnyhullatással szalad négy fürge lábán, szalad a fejszétől tova.

Egy nagy kőre talál, annak így kunyorál: „Kövecske, kedves, csorbítsd ki a fejszét! Mért nem megy vágni a fát, a bestét? Nem adja vissza csengőmet, azt a csudásan csengőset, hogy egy vidámat csengessek, csengettyűszóra léphessek!”

De a kő így szól: „Nem! Nem kedves amúgy sem, hallod-e, a csengettyűszó nekem!”

Hosszúfül-kurtafark koma könnyeit törülgeti, s szalad négy fürge lábán, szalad a kőtől tova.

Egy gémeskútra talál, annak így kunyorál: „Kutacska, kedves, nyeld el a kövecskét! Mért nem csúnyítja csorbára a fejszét? Fejsze mért nem vág fát? A csengettyűs ágát! Nem adja vissza csengőmet, azt a csudásan csengőset, hogy egy vidámat csengessek, csengettyűszóra léphessek!”

De a kút így szól: „Nem! A követ el nem nyelem! A te bolondos csengettyűd ugyan mivégre kell nekem?” Hosszúfül-kurtafark koma hüppöget egy kicsikét, s szalad négy fürge lábán, szalad a kút mellől tova.

Egy emberre talál, annak így kunyorál: „Ember, te kedves, a kutat merd ki! Nem akar, kérlek, követ elnyelni! Kő nem csorbít fejszét, fejsze fát nem vágja, fa nem adja csengőmet, azt a csudásan csengőset, hogy egy vidámat csengessek, csengettyűszóra léphessek!”

Az ember így szól: „Nem! A te csöpp csengettyűdért a kutat ki nem merem!” Hosszúfül-kurtafark koma pityereg egy sort magában, s szalad négy fürge lábán, szalad az embertől tova.

Egy bikára talál, annak így kunyorál: „Bika, te kedves, döfj az emberbe. Kutat kimerni mért nincsen kedve? Kút nem nyel kövecskét, kő nem csorbít fejszét, fejsze nem vág fát, fa nem adja csengőmet, azt a csudásan csengőset, hogy egy vidámat csengessek, csengettyű szóra léphessek!”

A bika így szól: „Nem döföm! A te fán csüngő csengettyűdhöz nincs közöm!

Hosszúfül-kurtafark koma keserű könnyeit nyeli, s szalad négy fürge lábán, szalad a bikától tova.

Egy pulikutyát talál, annak így kunyorál: „Kis puli, kedves, szaladj! Bika farkába harapj! Bika embert nem döföl, ember kutat nem merít, kút nem nyeli a követ, kő fejszét nem csorbítja, fejsze nem vágja a fát, fa nem adja csengőmet, azt a csudásan csengőset, hogy egy vidámat csengessek, csengettyűszóra léphessek!”

Hát az a puli, csöpp fekete, ugat egy akkorát, de milyen mekkorát, hogy ég-föld szakad bele. Ugrik: ott a bika farka, nosza, kutyául harapja, bika az ember után, szarvával döföl csúnyán, ember a kutat meri, merítő vödre teli, kút a követ nyeli: hopp! kő fejszét csorbítja: kopp! fejsze vágja a fát, döngeti a komiszát, adja a csengőt a fa, nyújtja a nyúlnak maga.

Hosszúfül-kurtafark koma szalad a csengővel tova. Vidáman kalimpál csengője, azzal jár sétálni erdőre. Ha azt a csengőt megrázza, „csin-csin-csin” csendül az erdőn, csendül keresztbe, hosszába. Talán épp most is cseng, a nyulacska fülébe zeng.


https://www.youtube.com/watch?v=coPhiilrlM0

Zelk Zoltán: A három nyúl

Egyszer régen, nagyon régen,

zúgó erdő közelében,

három nyulak összegyűltek,

selyemfűre települtek,

ottan se ültek sokáig,

talán csak egy fél óráig,

amikor felkerekedtek,

hogy már végre hazamennek,

egy szarka felettük szállott

s felkiáltott: -Mit csináltok?

Mit csináltok, három nyulak?

Úgy ültök ott, mint az urak --

- Úgy, úgy bizony, mint az urak! -

felelték a három nyulak.-

Ezután már urak leszünk,

ebédre rókahúst eszünk!

Nem fogjuk az időt lopni,

most indulunk rókafogni! -

Csacsi szarka, nem elhitte?

Repült is már, a hírt vitte,

s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna,

akármilyen ravasz róka,

mert a szarka így kiáltott:

-Egy jegenye fölött szállok,

mikor lenézek a földre,

három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak -

Jaj, mekkora nyulak voltak!

Jaj, mekkora fejük, szájuk,

a medve egér hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak rókát esznek - -

Ennek a fele se móka!

Szedte is lábát a róka.

Futott ki az erdőszélre,

csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,

szembe vele farkas haladt:

- Szaladj te is, komám, farkas,

jaj, mit láttam, ide hallgass!

az erdő közepén jártam,

most is borsódzik a hátam,

sosem láttam ilyen szörnyet,

ottan ültek három szörnyek!

Három nyúl volt, és akkora,

fél méter is volt egy foga!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak farkast esznek -

No hiszen egyéb se kellett,

a farkas is futni kezdett,

a rókával versenyt futott,

majdnem az orrára bukott!

Addig futott, amíg szembe

nem jött vele egy nagy medve:

a medve így szólongatta:

-Hova szaladsz, farkas koma? -

- Medve komám, ne is kérdjed,

szaladj, ha kedves az élted!

Erdő közepiben jártam,

jaj, mit láttam,

jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek,

éppen ebédre készültek.

Akkora volt foguk, szájuk,

kisegérke vagy hozzájuk!

Hát még miről beszélgettek?

Hogy eztán csak medvét esznek! -

Egyébre se volt már kedve,

szaladni kezdett a medve.

Elöl róka, hátul medve,

közben a farkas lihegve.

Így szaladtak erdőszélre,

szomszéd erdő közepébe.

Szaporán szedték a lábuk,

szellő se érjen utánuk -

Amíg futottak lihegve,

egy vadász jött velük szembe.

Nézi is őket nevetve:

együtt szalad róka, medve -

-No hiszen, csak ne nevessél,

vigyázz, nehogy bajba essél!

Szaladj inkább te is erre! -

kiáltott rája a medve. -

Az erdőben három szörnyek,

puska sem öli meg őket.

Három nyulak, de akkorák,

nem láttam még ilyen csodát! -

Szedte lábát a vadász is,

eldobta a puskáját is.

3nyúl

Ijedtében megfogadta,

most az egyszer érjen haza,

csak ne falják föl a szörnyek,

sohase vadászik többet -

Ezalatt a nyusziházban,

fűszálakból vetett ágyban

három nyuszi aludt szépen,

összebújva békességben -

https://www.youtube.com/watch?v=Kq_3uI6PhjQ

Nyúlpásztor

A mese szövege:

http://users.atw.hu/nepmesek/b_sz_n/bszn_1/marika_1.pdf 303-307.old.

A mese a magyar népmesék sorozatban:

https://www.youtube.com/watch?v=yEHlspqqbi0


Locsolóversek:

Ákom-bákom, berkenye;
itt van húsvét reggele.
Köszöntelek szép virágszál

meglocsollak illatozzál!


Napsütötte szép tájakon
Jöttem végig az utakon.
Felém hajolt sok-sok virág
Rózsavizük osztogatták.
Meglocsollak mostan véle
Piros tojást kérek érte!


Rózsavizes húsvét napját jöttem ma kívánni,
Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni!
Ez a pár csepp illatos víz úgy használ a lánynak,
mint réten a friss harmat a nyíló virágnak.

Tessék hát rózsavíz, gyöngyöm, gyöngyvirágom,

hol a tojás, piros tojás, tarisznyámba várom.

 

Nyuszi fülét hegyezi….

Nyuszi fülét hegyezi,

a bajuszát pödöri,

répát eszik, ropp, ropp, ropp,

nagyot ugrik, hopp, hopp, hopp.

 

A nyúl és a róka

  • Szervusz, kedves nyuszi pajtás, én vagyok a róka.
  • Mit köszöngetsz, hisz mi ketten sose voltunk jóban!
  • Óh, pedig én úgy szeretlek, mint medve a mézet,
    ha lehetne nyuszi pajtás, rögtön megennélek!
  • Tudom, tudom, de úgy hiszem, felkopik az állad,
    Elszaladok, utol nem érsz, fürgébb vagyok nálad.


Végh György: Kleofás, a didergő kis tojás

  Volt egyszer egy kis tojás,

  úgy hívták, hogy Kleofás.

  Bimm-bamm, dáridom!

  Megvette egy nyuszika,

  nyuszilány volt: Zsuzsika.

  Bimm-bamm, dáridom! 

  Megkérdezte Zsuzsika:

  "Kell-e neked szép ruha?"

  Bimm-bamm, dáridom! 

  "Persze - mondta a tojás-

  fázik ám a Kleofás!"

  Bimm-bamm, dáridom! 

  Befestette Zsuzsika,

  a húsvéti nyuszika.

  Bimm-bamm, dáridom!   

Nem fázik már a tojás:

  A zöldbundás Kleofás!  



ANYANYELVI JÁTÉK:

Romhányi József: Nyúliskola

Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
Hallgatják is tátott szájjal.
- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képezte káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétet,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? -
kérdezte a nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! -
Lapult a sok tapsifül,
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj kétlábra, s vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej káposztát?
- Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten
a kis káposzta-kopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.

https://egyszervolt.hu/vers/nyuliskola.html

nyelvtörő játék:

vers rövidebb-hosszabb részei utánmondással: „Mennyire vagy ügyes nyúliskolás?” Pl:

„az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta”
„az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta
letépett levelein belül tapasztalt betétet,”
„az egymást tapasztó táposztó levelek képezte káposzta
letépett levelein belül tapasztalt betétet,

mely a kopasztott káposzta törzse,úgy hívják, hogy torzsa”


A locsolkodóknak is kézültünk ötletes versikékkel:

https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/kisgyerekek/24298/55_aranyos_locsolovers_es_husveti_versike_gyerekeknek?fbclid=IwAR2UgmYRiqqAoMmgC19ogwLUU_oLG5sS-1nU1sOfc8_d-m0Yvel370G4YX8 

Hangos mesék is remek szórakozást tesznek lehetővé.

Csukás István: A téli tücsök meséi - https://www.youtube.com/watch?v=OA--AZGILxs



Csukás István: Pom Pom újabb meséi - https://www.youtube.com/watch?v=sgLUDAFhHm4



Csukás István: Pom Pom újabb meséi(Torzonborz kalapevő) Hangoskönyv Pogány Judit előadásában


 Április kissé bolondos hónap, ezért bolondos versek , mesék illenek hozzá!

  1. Laurens

Csalivers

Erdő szélén, hiszed-e,
megbotlott egy cinege.
Belebotlott árnyékába,
azóta fáj pici lába.

Vakond lakik ott a fán,
fészket rakva kalapál.
Tóban úszik a csiga,
házát mossa, azt biza.

Ponty masírozik a réten,
kukac kukorékol éppen.
Lépeget a pióca,
rálépett egy disznóra.

Szelíd gomba haragos,
elpirul majd, ha zabos.
Veres lesz, mint az eper,
kit a krumpli leteper.

Rókát kerget ma a nyúl,
a csikóhal is megvadul,
patkójával nagyot rúg,
víz alatt egy darázs zúg.

Amott repül fenn a béka,
gólyát kerget a zsombékba.
De a gólya menekül:
s nagy fű alatt elterül.

Fűszálakon odú-vár,
ott lakik benn a szamár.
S ha elhiszed, bemehetsz,
ha nem, akkor kinevetsz!

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?

Volt egy dongó,

meg egy légy,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy molnár,

meg egy pék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy asztal,

meg egy szék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Volt egy kantár,

meg egy fék,

tovább is van,

mondjam még?

- Mondjad!

Ha neked ez

nem elég,

öleld meg a

kemencét!

Bumm!

Fésűs Éva: Mackó-tréfa

Mackó néni három bocsa nagyon szeretett mókázni. Barlangjuk tája mindig jókedvtől zengett, és amikor Harkály doktor belefáradt a fakopog­tatásba, idejött felvidulni. 

— Na, mókamester — kérdezte Dörmikétől —, ma milyen tréfát eszeltél ki? 

Dörmi büszke volt a mókamesteri címre, és igyekezett megtartani, ezért aztán majdnem minden napra kieszelt valami vidám huncutságot. 

Egy szép erdei estén Brumcsit is beavatta a tervébe. Lomposka elmerül­ten nézte az esti mesét a barlang-tévében, Mackó mami pedig átment a szomszédba valami mézes pogácsa receptért. Dörmi és Brumcsi ismerték az esti mesét, ezért hát szép csöndesen ellopakodtak Lomposka mellől, és összesúgtak. Lomposka olyan elmerülten csodálta a mesét, hogy semmit sem vett észre a háta mögötti sürgés-forgásból, a hálóbarlangból kihallat­szó, sok kis elfojtott kuncogásból. 



Mire a mesének vége lett, odabent is minden elcsöndesedett. A két bocs­testvér aludni ment, javában fújta a kását. Igaz, szokatlanul erősen szu­szogtak, de Lomposka nem fogott gyanút. Inkább ő is gyorsan követni akar­ta a jó példát, mire Mackó mami hazajön. 

A hálóban félhomály volt, mert a jánosbogár lámpát beborították eper­levéllel. Máskor ez is Mackó mami dolga. Lomposka ásított, nem volt ked­ve azon gondolkodni, hogy ma miért történt másképpen. Odaballagott a kis ágyához, hogy belebújjék. És akkor . . . nahát! Azt látta, hogy a kis ágyban már fekszik valaki. Az ő kis ágyában! 

Lomposka megdörzsölte a szemét. Nem, nem káprázott! 

— Ne butáskodj, Dörmi, eredj a helyedre! — mondta. 

— Tessék? — hallatszott álmos mormogás Dörmi fekhelyéről. 

— Akkor eredj innen, Brumcsi! — helyesbített zavartan Lomposka, de a következő pillanatban Brumcsi is a saját ágyából brummogott vissza. Hát akkor ki ez itt? 

— Egy idegen fekszik a kis ágyamban! — villant át Lomposka fején, és kis­sé megszeppenve lépett hátrább.

— Ki vagy és hogy kerülsz ide? — kiáltott rá elszántan. 

Semmi válasz. Az idegen aludt, mint a tej. 

— Hé, te idegen! — emelte fel a hangját még jobban Lomposka. — Hogy merted elfoglalni az ágyamat? 

A betolakodó meg se moccant. Lomposkát elfutotta a méreg, fogta a pap­lan sarkát és lerántotta róla. 

— Na, megállj, majd én felébresztelek! 

A következő pillanatban nagy nevetés harsant a háta mögött. Az alsó bocstestvérek egyszeriben úgy fölélénkültek, mint a májusi rigók. 

Lomposka meg csak állt, tágra nyílt szemmel, és nézte az „idegent", aki­nek egy összegöngyölt takaró volt a teste, szép, kerek görögdinnye a feje, rajta Dörmike kackiás ellenzős sapkájával. 

— Hurrá! Hurrá! Sikerült a tréfa! — ujjongott Dörmi, és mire Mackó ma­mi hazatoppant, már mind a három bocs egymás nyakába borulva kaca­gott. Mackó mami is elnevette magát, aztán meglékelték az illatos dinnyét, — amit Dörmi vásárolt a zsebpénzén —, és jóízűen mind megették. 

Másnap Harkály doktornak is elmesélték a mókát, Lomposka azonban elhatározta, hogy visszaadja a kölcsönt a testvéreinek. Ő is lesz mókames­ter, nemcsak mindig Dörmi! 

Sokáig járkált fel-alá a vadgesztenye sorban, és törte a fejét, míg egy­szer csak a földre pillantott és felcsillant a szeme! . .. 

Aznap este tévét sem nézett, pedig „A mézesbödön titka" című mesét adták. 

— Álmos vagyok — füllentette, és jókor besurrant a hálóbarlangjukba. Most ő előzte meg Dörmit és Brumcsit, és tett úgy, mintha az igazak álmát aludná. 

A bocsok a mesét tárgyalták halkan, vetkőzés közben, és majdnem egy­szerre bújtak be az ágyukba. 

Először Brumcsi sikított fel panaszosan, azután Dörmi jajdult nagyot. 

— Mi történt? — nyitott be ijedten Mackó mami. 

Lomposka úgy pattant fel, mint a gumilabda, és ugrándozva, kacagva ki­abálta: 

— Hurrá! Hurrá! Én is megtréfáltam őket! 

Várta, hogy mindenki nevessen. 

Ehelyett Brumcsi elpityeredett. 

— Ez neked tréfa? Nézd, hogy megszúrt ez a vacak!

Mackó néni három bocsa nagyon szeretett mókázni. Barlangjuk tája mindig jókedvtől zengett, és amikor Harkály doktor belefáradt a fakopog­tatásba, idejött felvidulni. 

— Na, mókamester — kérdezte Dörmikétől —, ma milyen tréfát eszeltél ki? 

Dörmi büszke volt a mókamesteri címre, és igyekezett megtartani, ezért aztán majdnem minden napra kieszelt valami vidám huncutságot. 

— Engem is! — vádolta nyögve Dörmi. — Az én ágyamba is tüskés vadgesz­tenyét dugtál!

— Ejnye! — mordult fel Mackó mami, de akkor már Lomposka szája széle is remegett. Oltalmat keresve fúrta a fejét Mackó mami ölébe:

— Én igazán csak tréfálni akartam!

— Nem sikerült — mondta komolyan Mackó mami. — A tréfa csak úgy jó, ha mindenki nevet rajta. Ők pedig sírnak. Látod? Ez rossz tréfa volt, Lomposka. Máskor ne tégy ilyet.

Lomposka hevesen bólogatott. Nem akart ő senkinek sem fájdalmat okozni, hiszen szerette a bocs-testvéreit. Váratlanul érte a csalódás, hogy a jónak vélt móka így végződött. Ezután okosabb lesz!

Mackó mami ezen az estén is egyforma puszit adott mindhármuknak, és egy dünnyögős medvealtatóval enyhítette a történteket. Mielőtt elaludtak volna, Lomposka még súgva kérdezte:

— Ugye, mami, ezt nem mondod el senkinek?

— Ha csak a cinegék hírét nem viszik, én szívesen titokban tartom — vá­laszolt Mackó mami —, bár igazán nem ártana, ha megtudnák a gyerekek.

További mesék:

Bolond Istók Generális:

https://www.3szek.ro/load/cikk/68565/gardonyi_geza:_bolond_istok_generalis

Benedek Elek: Csalimese

http://www.wekerlekos.hu/download/irodalom/benedek_csalimese1.htm

 

A három selyp lány:

https://www.youtube.com/watch?v=xfIeMsMzGjo

Zelk Zoltán: A három nyúl:

http://deske.hu/iras/html/harom%20nyul.htm

Düborogve beköszöntött a tavasz. Mesékkel, versekkel, mondókákkal vidámabbá tehetjük a mindennapokat.

Juász Magda: Csiga-bujócska:  https://www.poet.hu/vers/1272

(Animáció) Elvitte a róka: https://egyszervolt.hu/anim/elvitte-a-roka.htm


Tóth Anna: Katica

Gazdag Erzsi: Fecskenóta

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Szalai Borbála: Süni Samu

 A versekk megtalálhatók a következő linken: https://www.csaladinet.hu/hirek/gyerekneveles/gyerekirodalom_hangos_mesek/22624/55_vidam_tavaszi_mondoka_es_versike_kicsiknek



Szókincs fejlesztéshez hasznos ötletek, amiket bárhol, bármikor tudunk játszani:

http://www.varazsbetu.hu/beszelgessunk/jatekotletek_szokincsfejleszteshez/index.php?fbclid=IwAR2_fAJw3kt_QSDJ1A4qAiVdisllht9ac



A borongós időben a problémát a Napocskánál kell keresni:

      Nagytakarítás a Napnál című bábjátékkal fel is fedezhetjük, miért nem süt a nap.

https://www.youtube.com/watch?v=NximGMcgPgo 

 

 

 

Pesterzsébeti Kerekerdő Óvoda

Cím: 1202 Budapest, Nagysándor József utca 189. (Bejárat a Mártonffy utca felől)
Telefon / Fax: (+36-1-) 285-0275
Email: kerekerdo@ecom.hu